Elképesztően fáradtan érkeztem meg Madridba reggel fél 7-kor. Jobb híján két órát szundikáltam az állomáson (habár a biztonsági őr kétszer is felzavart), majd úgy döntöttem, leteszem a csomagom a szálláson, és nyakamba veszem a várost. A hostelig vezető út elég stresszes volt, furcsán van megoldva a biciklis közlekedés Madridban, ugyanis a középső sáv van kijelölve a bicikliseknek, ezért mindkét irányból nagy járművek vesznek körül. Lepakoltam a cuccaim, majd ittam egy rendkívül túlárazott kávét a hostel melletti étteremben, és ezután elmentem a Prado múzeumba. 

A múzeum hatalmas, több, mint 3 és fél órát töltöttem bent. Habár a reneszánsz kori művészetnél jobban szeretem a modernebb alkotásokat, azért lenyűgöző volt végigmenni a csarnokokon, ami tele volt Tiziano, Velasquez, Rubens, Bosch és más nagy klasszikusok festményeivel. Nekem mégis Goya, a tizenkilencedik századi spanyol festő művei tetszettek a legjobban. Ezután a múzeum melletti hatalmas parkban (Retiro) tekertem egy nagyot, ahol többek között szabadon mászkáló pávákkal is találkoztam. Nagyon tetszett az egész park, talán az egyik legjobban a városban. Madridról egyébként az volt az első benyomásom, hogy minden hatalmas és impozáns, de nekem úgy tűnt, hogy kevésbé organikusan alakult ki, mint Barcelona. A hatalmas épületek mintha demonstrációként szolgálnának, hogy igenis ez a város Spanyolország központja. 

Visszatértem a szállásra, becsekkoltam, lezuhanyoztam és pihentem egy kicsit, a csupán 3-4 óra alvás nem tett jót az idegrendszeremnek. Kicsit el is gondolkodtam, igaza volt-e Fusztinak, hogy korábbra kellet volna tegyem a repülőt, és hamarabb hazamenni. Aztán mégis összeszedtem magam, és elindultam vacsorázni, valamit körbetekerni Madrid központját.

Biciklivel nagyon sok helyre eljutottam az este folyamán, viszont így semmit sem néztem meg igazán alaposan (de persze erre a szűk két nap alatt esélyem sem lehetett). A naplementét sajnos lekéstem, de még így is szép kilátás nyílt Madridra a királyi palota mellől, ami egyébként látványra nem különösebben tetszett.

Viszonylag korán, már este 10 körül visszaértem a szállásra. Ironikus módon pont a bulinegyedben laktam, úgyhogy mindenki épp indult az éjszakába, de nem bántam, hogy ezt az élményt most kihagyom. Gyorsan ágyba is bújtam, hogy bepótoljam az előző nap kimaradt alvást, és másnap talán több energiával induljak el városnézni.