Majd 11 órát sikerült aludni, 9 körül ébredtem, nagyon jól kipihentem magam. Megreggeliztem a hostel melletti étteremben, ezúttal egész jó ár-érték arányban. Ezután ki is csekkoltam, majd a cuccaim és a biciklim hátrahagyva ezúttal gyalog indultam útnak. Legfőbb célom az volt, hogy egy régi spanyol sorozatot, ami a húgaimmal nagy kedvencünk (a címe Un paso adelante), megszerezzem DVD-n, de ehhez az egész központot végig kellett járnom, és még így sem jártam sikerrel.

Útközben azért sok szép részét megnéztem a városnak, újra elmentem a palotához, és napközben is megnéztem a kilátást. A katedrálisba is bementem, ami nagyon szép és letisztult volt belül, kértem pecsétet a zarándokútlevelemre, valamint vettem két képeslapot, és ezeket elküldtem még az otthoniaknak. Ma már sokkal jobban éreztem magam, kipihent voltam, és jókedvűen sétálgattam.

Néhány dolgom volt még Madridban, mielőtt a reptér felé vettem volna az irányt. Fusztinak vettem egy igazi Real-Madrid mezt, valamint ettem egy utolsó patatas bravas-t és padrón paprikát (eme két ételt nagyon ajánlom mindenkinek, aki Spanyolországba utazik). Ezenkívül szuvenírbe kanári szigeteki banánt akartam venni (ami kicsit másabb ízű, szerintem sokkal finomabb az itthon kapható banánoknál), valamint egy utolsó pecsétet akartam szerezni az útlevelemre. Ez utóbbi tervem, valamint ismételten a Google Maps lett a délutánom és az utolsó madridi perceim megkeserítője... Ugyanis pecsétet sehol sem tudtam szerezni már, vagy zárva találtam a templomot, vagy senki nem volt odabent, akitől kérni tudtam volna, vagy kommunikációs gátak miatt nem jutottunk dűlőre. Így hát jól eltelt ezzel az időm, és csak fél 6 körül indultam el a reptérre, amire még egy órát írt a Maps. 

Ismét többsávos, forgalmas utakon kellett tekernem, ráadásul csúcsforgalomban, úgyhogy az egyik legrosszabb biciklis élményem volt a központból kivergődni. Egy helyen még beszaladtam megvenni a banánt, de már kicsit aggódtam, hogy kényelmesen el fogom-e érni a repülőt, főleg, hogy a biciklim még némiképp szét is kellett szednem, és poggyászként feladnom. Ezután már kellemesebb helyeken, külvárosi részeken kellett tekernem, és lassan a reptérhez közeledtem. Igen ám, de itt jött az újabb pofon, ugyanis a Google Maps valami teljesen hülye helyre küldött a reptér bejárata helyett. Már kicsit kezdtem kétségbe esni, a percek múltak, és fogalmam sem volt, hova kellene mennem. Végül egy buszsofőrtől, már-már sírva kérdeztem meg, hol a csudába van a reptér bejárata. Nagyon kedvesen útbaigazított, és kb 10 perc múlva már a bejáratnál voltam. Nem volt időm megnyugodni hiszen csak bő egy órával a kapuzárás előtt értem oda, gyorsan összeraktam a biciklim, és előre pofátlankodtam a sorban, hogy fel tudjam adni. A srácnak a pultban persze fogalma sem volt, mit kellene a sportfelszereléssel csinálni, de végül egy külön bejáratnál ketten leadtuk.

Ezután már meg tudtam nyugodni, és elmúlt az út alatt felhalmozódott nagy stressz (ismét igaz lett, hogy valahogy minden megoldódik). A biztonsági ellenőrzés után vettem két üveg bort szuvenírnek (mindkettő olyan helyről volt, ahol jártam a Camino során), majd fel is szálltam a gépre. Itt nagy meglepetés ért, hiszen pont mellettem ült az egyik János a kettő közül akikkel még az Út közepén, a Meseta-n találkoztam. Ő nagyon gyorsan haladt, napi 40 km-ket ment. Végül helyet cseréltem egy párral, akik egymás mellett szerették volna ülni, aztán velük még jól elbeszélgettem, főleg a férfival, Gabriel-lel. Ő épp nemrég fejezte be a PhD-jat a BME-n, és a feleségével Madridban élnek már egy ideje. Nagyon jófej volt, és teljesen bereklámozta a várost, hogy milyen jó ott élni. 

Budapesten a gépről leszállva ért meg egy kis meglepetés, ugyanis a biciklim valamilyen oknál fogva nem raktak fel Madridban a repülőre, ezért néhány papír kitöltése után közölték, hogy majd néhány nap múlva elküldik és kiszállítják (végül több, mint egy hét késéssel, de hazajutott a bicikli is). Így hát anélkül szálltam fel a buszra, egészen a Kálvin térig, ahová Fuszti kijött értem, és együtt még MOL Bubival hazatekertünk, hogy méltó befejezése legyen az Utamnak.