Nagyon keveset, talán 2-3 órát tudtam aludni az izgalom miatt, így nagyon álmosan ébredtem fél 6-kor. Összeszedtem a cuccom, és már mentem is az állomásra. A vonatot könnyen elértem, és végigszundikáltam a Pamplonáig tartó utat. Időközben kiderült, hogy a buszra is csomagban kellene vinnem a biciklim, ezért a tervem az volt, hogy a két szabad órámban veszek biciklis zsákot/huzatot, és elküldöm a képeslapokat a családnak, amiket még Barcelonában vettem. Pamplonában egy bő fél órás sorbanállás után kiderült, hogy az állomáson nincs épp elérhető huzat, de a pénztáros gyenge angolsággal biztosított, hogy nem lesz gond, anélkül is felvihetem a biciklim. Nem baj, azért gondoltam körbenézek, hátha találok valahol, később még jól jöhet.

Az első biciklibolthoz éppen nyitáskor értem, de még senki nem volt ott, beültem hát egy jó kis kávézóba, rám fért a koffein. Ezután visszamentem az üzletbe, ahol hosszas mutogatás és Google Translate-ozás után kiderült, hogy nem tartanak ilyen biciklis zsákot. Ezután eltekertem még két helyre, amiket szintén zárva találtam. Lassan indult a buszom, így elcsigázva visszatekertem az állomásra. Végül nem volt gond a buszra tenni a biciklit, csak az első kereket kellett leszednem. Ahogy elindultunk a nagy csapat zarándokkal, magamhoz tértem és fellelkesedtem, hogy végre már ilyen közel vagyunk. Néhány szót váltottam a mellettem ülőkkel, majd nézelődtem. A hatalmas hegyeket elnézve meg is ijedtem az első napi tekeréstől, de ekkor még nem tudtam, milyen más kalandok várnak még rám aznap.

Délután kettő előtt néhány perccel értunk SJPP-ba. Rögtön a zarándokirodához siettem, hogy kikérjem a zarándokútlevelem, persze rengetegen voltak előttem. Végül fél három körül végeztem, és kezemben az útlevéllel valamint a szimbolikus kagylóval a zarándokszállás (albergue) felé tartottam. Itt szintén sor fogadott, de mivel még korán volt (kettőkor nyitott a hely), gondoltam, nem lesz gond. El is viccelődtem, -beszélgettem a többi zarándokkal, ameddig nem tudatták, hogy éppen előttem teljesen megtelt a szállás.

A zarándokok szétszéledtek, engem meg hatalmas kétségbeesés keltett hatalmába, nem tudtam, hogy hol fogok aludni aznap. Rengeteg szállást felhívtam, de vagy teljesen telitve voltak, vagy franciául beszéltek, abból pedig nem sokat értettem. Végül az egyik (már megtelt) albergue tulajdonosának, egy Joseph nevű férfinak könyörögtem, hogy segítsen szállást szerezni. Kérte, hogy várjak két percet, telefonált párat, majd szólt, hogy szerzett nekem alvóhelyet. Azt sem tudtam, hogyan köszönjem meg, csak hálásan elballagtam a helyre, ahová irányított. Ott aztán egy másik fickó, a különösen humoros Pascal elmondta, hogy nem ott fogok aludni, hanem egy nő saját lakásán, aki az egyik szobáját, benne három ággyal időnként ki szokta adni zarándokoknak. Elkísért a helyre (közben megkérdezte, hogy ennék-e este egy zarándok menüt nála, amire igent mondtam, révén egész nap semmit sem ettem a tejeskávén és egy almán kívül), ahol Marie, a nagyon kedves idős hölgy várt, és megmutatta a szobám (valaha egy gyerekszoba lehetett). Boldogan és megkönnyebbülve lerogytam az ágyamra, és felidéztem azt, amit mindig mondanak: az Úton minden megoldódik valahogy. A biztonság kedvéért azért másnapra már lefoglaltam egy szállást, Larassoana-ba, ami kb 50 km-re van. Aztán befutott egy másik lány, Nora is, váltottunk egy két szót, majd elmentem zuhanyozni, aztán nyakamba vettem a várost.

SJPP festőien szép, hegyek és csodás építmények jellemzik a várost, nagyon kellemesen éreztem magam, még ha fáradt is voltam. A séta után elmentem megenni a vacsorát a zarándokszálláson Pascal-éknál. Szuper finom volt minden, a hangulat is jó volt, néhány olasz fiatallal és egy mexikói lánnyal (ő is velünk aludt aznap este) ettünk együtt. Pascal azon viccelődött, hogy ha nem eszünk meg mindent, felhívja a nagymamánkat, de szerencsére ezzel senkinek nem akadt gondja.

A vacsora után próbáltam pumpálni egy kis levegőt a biciklimbe, de sajnos a pumpa, amit vettem, használhatatlan volt. Reménykedtem, hogy kitart az első benzinkútig. Aztán korán, 10 körül ágyba bújtunk, a mellettünk lévő templomból csodás ének szűrődött ki, én meg rögtön elaludtam.